3# Angyal suli (Prológus)
Prológus
Csak egy nagy, bum és kirepültem a kocsiból a járdára és a holddal kerültem szembe. Mintha észrevette volna, hogy nézem, egyre világosabb és világosabb lett. Én pedig elvesztettem az eszméletemet.
Zora Willow vagyok 16 éves és ezen az éjszakán változott meg a sorsom.
A nap ébresztett, de nem tudtam hol. Nem hallottam a műszerek pityegését és ez nagyon aggasztott. Meghaltam?
Elkezdtem mocorogni.
- Hol vagyok? Élek még?- motyogtam artikulálatlanul, mire nagy meglepetésemre suttogásokat hallottam. Gyorsan kinyitottam a szemem.
Hárman voltak a szobában: egy nő, egy férfi és egy fiú. Mind a hárman fehér ruhában. A nőnek vörös göndör haja volt (szebb volt a haja, mint az enyém: hullámos barna haj) és hosszú fehér, csipkés ruhát viselt. A férfi fehér öltönyét igazgatta, majd felnézett és csodálkozó szemmel nézett rám. Őket csak pár pillanatra néztem és csak átsiklottam felettük, de a fiún megakadt a szemem. A fiún, aki kb. annyi idős volt, mint én, hollófekete hajjal. Mintha láttam volna valahol. Hanyagul, az ajtófélfához dőlve figyelt engem nagy, csodálkozó szemekkel. Meg kell hagyni gyönyörű kék szemei voltak. Majdnem szürke. Mikor észrevette, hogy őt nézem elmosolyodott. A mosolya elkápráztatott és szerintem még el is pirultam, ami egyáltalán nem vall rám. Nem vagyok félénk a fiúk közelében, de ez más volt. Sokkal más. A felnőttek észrevették a mi kis személyes szemkontaktusunkat. A nő meg is szólalt:
- Üdvözöllek Hope-ban- köszöntött a bársonyos hangján.
Mi van? Nem Phoinex-ben vagyok? Miért élek még? Vagy már ez a mennyország? A sok gondolkodás összezavarta az elmémet. Éreztem a fejfájást, ami a robbanás után is jelen volt a fejemben. Elnehezültek a szemhéjaim és elájultam…